A környezetvédelmi konferencia egyik szakmai beszélgetése kifejezetten a visegrádi országokra fókuszált, megvizsgálva azt, hogy az egyes országokban milyen tevékenységeket végeznek a zöld mozgalmak, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük. A lengyel, szlovák, cseh és magyar civil szervezetek képviselői azt is megosztották a hallgatósággal, hogy mit gondolnak az aktuális fenntarthatósági trendekről, jelenségekről.
Mit tehetnek a civil szervezetek, hogy nemzetközi szinten is beleszólhassanak a politikába? – ez a kérdés nyitotta meg a kerekasztalbeszélgetést. A képviselők közül többen hangsúlyozták, hogy a mozgalmaknak tisztán és egyértelműen kell kommunikálniuk, képviselve a saját érdekeiket. Joanna Mieszkowicz, a lengyel The Aeris Futuro Foundation vezérigazgatója szerint fontos, hogy a civil szervezetek mit közölnek a média felé, mivel az emberek többsége nem lát rá a háttérben zajló folyamatokra, a politikai pártokkal történő egyeztetésekre. „Fontos, hogy a tárgyalások folyamata átláthatóbb legyen a nyilvánosság számára.”
Egy közelmúltbeli eseményre is reagáltak a meghívott beszélgetőpartnerek; nemrégiben zöld aktivisták levessel öntötték le Van Gogh Napraforgók című festményét, hogy így fejezzék ki tiltakozásukat az ellen, hogy az Egyesült Királyság kormánya új nyersolaj-kitermelési engedélyeket adjon ki. „Egy festmény védelme érdekli jobban, vagy a bolygónk és az emberek védelme?” – tették fel a kérdést az aktivisták. Ján Rudy, a szlovák LIFE IP Levegőminőség javító projekt levegőminőségért felelős vezetője és Szabó Csaba, a Zöld Dunakanyar Alapítvány kurátora vandalizmusnak nevezte a festményleöntést, a szlovák civil szervezet képviselője hozzátette, hogy „az életnek vannak más fontos területei is a környezetvédelmen kívül, mint például a kultúra, a művészet vagy a történelem”. Joana Mieszkowicz elmondta, hogy a festmény üveglappal volt lefedve, így az nem sérült. Úgy gondolja, hogy ez egy provokatív lépés volt, de nem vonhatunk le olyan általános következtetéseket, miszerint minden zöld civil szervezet ennyire radikális lenne. „A fiatalok frusztráltak, hiszen ők -az idősebb korosztállyal ellentétben- még sokáig fogják a klímaváltozás következményeit viselni. Néha radikálisabb lépésre van szükség ahhoz, hogy egy ügyre felhívják a figyelmet, mert ha csak szóban próbálják meggyőzni az embereket, az nem elég hatásos”. A lengyel vezérigazgató fontosnak tartja a figyelemfelhívó lépéseket, amennyiben azok nem okoznak valódi kárt.
Napjainkban megfigyelhető a gyermekvállalásról való lemondás jelensége a természet terhelésének csökkentése érdekében. Abban azonban a beszélgetés résztvevői mind egyetértettek, hogy a környezetvédelem összeegyeztethető a gyermekvállalással. Szabó Csaba kifejtette, hogy Magyarország, valamint a többi európai ország lakossága fogy, így a mi régiónkat valósan nem érinti ez a kérdés. „Azt gondolom, ezzel a módszerrel nem éri meg védeni a környezetet, ez egy téves út. Hiszen kiknek védjük azt, ha nem a gyerekeinknek és az unokáinknak? Csupán azért, mert máshol jobban nő a népesség, a csehek, lengyelek, szlovákok vagy magyarok ne vállaljanak gyermeket?”
A szakmai beszélgetés résztvevői megosztották a hallgatósággal azt is, hogy személyesen mit tesznek a környezet védelmének érdekében. Denisa Lešková, a cseh Kokoza projektkoordinátora elmondta, hogy az életminőség mindannyiunk számára fontos kérdés, nem kell tehát aszkéta módjára élnünk, elég, ha a mindennapjainkban kis lépéseket teszünk. „A biohulladékot külön gyűjtöm, nem utazom repülővel, helyette a vonatot választom, és csomagolásmentes boltban vásárolok.” Marcela Jokelova, a Kassai önkormányzat projektmenedzsere szintén kiemelte hétköznapjaink kis döntéseinek fontosságát, ugyanakkor hozzátette, hogy neki egy nagyobb váltásra is szüksége volt. „Sokat utazom, a családom külföldön él, így úgy döntöttem, hogy beruházok egy elektromos autóra. De ha csak tehetem, akkor a tömegközlekedést választom.”
A kerekasztalbeszélgetés vége felé közeledve kifejtették a civil szervezetek képviselői, saját országukban hogy néz ki a diákok környezeti nevelése. Ján Rudy elmondta, hogy Szlovákiában nincs környezetvédelmi oktatás az iskolákban, ezért a zöld civil szervezetek munkája nélkülözhetetlen, és fontosnak tartja támogatni ezeket az egyesületeket. Denisa Leškovától megtudhattuk, hogy a Kokoza projekt keretében létrehoztak egy iskolai programot, ami a körforgásos gazdaságra tanítja a diákokat. „A gyerekekkel ágyásokat készítünk a növényeknek, és megtanítjuk őket a komposztálásra. Bár otthonaikban nem ők hozzák a döntéseket, a szüleiknek segítenek abban, hogy fenntarthatóbb életmódot folytassanak.” Szabó Csaba elmondta, hogy Magyarországon sok óvodában környezetvédelmi foglalkozást tartanak, a Madártani és Természetvédelmi Egyesület madárbarát óvodákat alakít ki. De a környezeti neveléshez a Zöld Dunakanyar Alapítvány is hozzájárul; 150 madáretetőt készítettek váci és környékbeli óvodáknak, az udvarukon pedig komposztáló ládákat helyeztek ki. Ezek a projektek mind közös összefogással, helyi vállalkozók és helyi iskolák bevonásával valósultak meg.
A zöld politika szempontjából kiemelt kérdés, hogy mely környezetvédelmi üggyel, területtel kell elsősorban foglalkozni. Ján Rudy szerint a vízvédelem a legsürgősebb ügy, Denisa Lešková azonban úgy gondolja, minden terület összefügg; ha a vízvédelemmel kezdünk el foglalkozni, akkor a talajvédelemmel is kell. A zöld mozgalmak képviselői szerint a legfontosabb feladat, hogy országaink a fosszilis energiahordozóktól mentesítsék magukat, és a lokális természeti erőforrásokat használják fel. Remélik, hogy a visegrádi négyek országai közös egyességekre, közös nevezőre tudnak jutni a környezetvédelmi célok megvalósításának érdekében.
- Szabó Csaba, Zöld Dunakanyar Alapítvány kurátora
- Joanna Mieszkowicz, The Aeris Futuro Foundation vezérigazgatója
- PhDr. Ing. Marcela Jokelova, Kassai önkormányzat projektmenedzsere
- Ján Rudy, Szlovák LIFE IP Levegőminőség javító projekt levegőminőségért felelős vezetője
- Denisa Lešková, Kokoza projektkoordinátora
