Antropológus, politológus és eurokrata, azaz az Európai Unióban dolgozó bürokrata ült egy asztalhoz a konferencia második szakértői beszélgetése során, hogy a zöld civil szervezetek és a politika közötti kapcsolatot vizsgálják saját tapasztalataik alapján. A zöldpolitika vagy zöld politika? A környezetvédelemért folytatott küzdelem útja címet viselő beszélgetésben a zöld mozgalmak közvéleményt befolyásoló erejét, a környezetvédelmi radikalizmus káros hatásait, illetve a társadalmi mozgalmak politikától való elhatárolódásának kérdését is megvitatták a beszélgetőpartnerek.
Elsőként a civil szervezetek mibenléte, függetlensége került terítékre. A beszélgetőfelek egyet értettek abban, hogy a civil szervezeteket alá kell vetni a pénzügyi átláthatóság kötelezettségének, és nyilvánossá kell tenniük azt is, hogy tagjai között van-e olyan személy, aki szorosan valamely politikai párthoz kötődik. Ezzel együtt a szakértők naivitásnak tartják azt az elvárást, hogy a civil szervezetek teljesen függetlenek legyenek a politikától. Dr. Calum T. Nicholson szociálantropológus szerint „semmi sem mentes a politikától, mindannyian ki vagyunk téve a kompromisszumoknak”. Rodrigo Ballester, Konzervatív Aktivista, eurokrata hozzátette: „minden szervezet, amelynek pénzre van szüksége, bizonyos értelemben függő helyzetben van. A kérdés a függés foka”.
A civil mozgalmak fontos szerepet töltenek be a hétköznapi életben, hiszen lehetőséget adnak társadalmi csoportoknak, hogy kifejezzék véleményüket, igényeiket és nyomást gyakoroljanak a döntéshozókra. Rodrigo Ballester szerint azonban egyes civil szervezetek túl hangosak, sőt, napjainkban kezdenek „szektává” alakulni, mert nem lehet kritikát megfogalmazni irányukba. Dr. Calum hozzátette: „a civil szervezetek lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy nagyon aktív kisebbség véleménye politikai napirendre kerüljön. Szerintem ez egy veszélyes, antidemokratikus játék, ami már jelenleg is zajlik”.
A környezetvédelemi diskurzusban fellelhető néhány konkrét irányelvet, jelenséget is érintettek a beszélgetés résztvevői. Francesco Giubilei, a Nazione Futura, egy olasz politikai tanácsadó szervezet alapítója szerint „érdemes elgondolkodnunk azon, hogy néhány környezetbarátnak titulált megoldás nem feltétlen jelent valóban jobb alternatívát, hanem inkább arról van szó, hogy mi magunk kevésbé szembesülünk a szennyezéssel.” Ezen kijelentéséhez példaként állította az elektromos autó és annak alkatrészeinek gyártását, továbbá kifejtette, hogy az elhasznált akkumulátorokat nem lehet újra felhasználni, és veszélyes hulladéknak minősülnek. A szakértők a nettó zéró kibocsátás hozzáállásról is beszéltek, mely véleményük szerint vita tárgyát kell, hogy képezze, ám a környezetvédelmi diskurzusok során, ha valaki megkérdőjelezi ezt az irányelvet, azt gyakran klímaszkeptikusnak bélyegzik.
A kerekasztalbeszélgetés résztvevői a radikális zöld mozgalmak tevékenységéről is szót ejtettek. Elmondták, hogy a totalitárius rendszerekben a cél szentesíti az eszközt, de az erőszakot soha nem szabad igazolni. Dr. Calum beszélt arról, hogy Angliában aktivisták állják el az utat, nem hagyva, hogy az autósok tovább haladjanak, ezzel felhívva a figyelmet a klímaváltozásra. Azonban szerinte ezek a lépések kontraproduktívak, „mert, ha én úgy gondolom, hogy jogos a mások ellen alkalmazott erőszak, hogy ezzel felhívjam valamire a figyelmet, akkor az erőszak erőszakot szül gondolat mentén mások is erőszakot alkalmaznak majd ellenem”. Francesco a jelenségre egy kérdést feltéve reagált: „Az extrém aktivisták nem tisztelik mások véleményét, mások személyét. De hogy tudnák a természetet igazán tisztelni, ha a másik embert sem tudják?”
Rodrigo Ballester szerint napjainkban az 1980-as években tapasztalt társadalmi radikalizmus tér vissza és az érzelemmel töltött aktivizmus korát éljük. Közben valójában azok a társadalmi csoportok érhetnek el sikereket, melyek erőszakmentes eszközöket használnak, gondoljunk csak Gandhi mozgalmára. Dr. Calum T. Nicholson a „megfélemlítés kultúrájának” fogalmát használta, melyben „a radikális aktivisták elfojtják a vitát, mert azt akarják, hogy ne gondolkozzunk.”
A szakértők egyet értettek abban, hogy meg kell találni az egyensúlyt gazdaság és környezetvédelem között, mert a radikális lépések csak még nagyobb problémát szülnek. „Vegyünk egy környezetszennyező gyárat, amire az EU azt mondja, hogy be kell zárni. Ezt nem lehet megtenni egyik napról a másikra, hiszen több ezer ember veszítené el hirtelen a munkáját. Ha mégis bezáratják, akkor talán megoldunk egy környezeti problémát, de közben egy társadalmi-gazdasági nehézséget kreálunk” – fejtette ki Francesco.
Ami tovább nehezíti a természetvédelem érdekében tett lépéseket a politológus szerint az, hogy az Európai Unióban lassan születik megállapodás az eltérő álláspontok miatt, ezt tapasztalhattuk az energiapolitika terén is az orosz-ukrán háború kitörése után. Dr. Calum T. Nicholson magyarázatot hozott erre a jelenségre, véleménye szerint ugyanis „európai szinten a civil szervezetek sokkal nagyobb befolyással bírnak, mint a politikusok. Ez egyértelműen vonatkozik a migrációra és más szakpolitikákra is. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió demokratikus örökségének problémája részben abban rejlik, hogy a civil szervezetek aránytalanul nagy befolyást gyakorolnak a döntéshozatali folyamatra”.
- Dr. Calum T. Nicholson, az MCC és a Danube Institute vendégoktatója, szociálantropológus,migrációkutató
- Francesco Giubilei, a Nazione Futura, olasz think tank alapítója
- Rodrigo Ballester, Konzervatív Aktivista, EU-Szakértő és Wokebuster, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője
