A konferencia vitával zárult Juhász Hajnalka, a KDNP alelnökének, Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatójának, Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatójának és Keresztes László Lóránt, az LMP társelnökének részvételével. Már a résztvevők hátterének sokszínűségéből következtethetünk arra, hogy egy izgalmas beszélgetés tanúja lehetett a hallgatóság, és ez nem csupán a különböző vélemények ütköztetése, de a témák aktualitása miatt is így volt. Szó volt a jelenlegi energiaválság következményeiről, a vízgazdálkodás hibás módszereiről és a lehetséges megoldásokról, valamint a 2022 augusztusában meghozott, a fakitermelés feltételeit megváltoztató kormányrendeletről.
A vita résztvevői elsőként az energiaválság jelenlegi helyzetét, valamint közép- és hosszútávú következményeit vizsgálták. Keresztes L. Lóránt szerint csökkenteni kéne Magyarország energiakitettségét, mert „rendkívül veszélyes és kockázatos, ha ennyire függővé tesszük magunkat, ha egy irányba vagyunk kiszolgáltatottak”.
Sipos Katalin szerint Európában minden országot felkészületlenül ért az energiaválság okozta krízis, de ez az elmúlt időszakban már nem az első komoly nehézség, gondoljunk csak az idei nyári aszályra vagy a Covid-járvány következményeire. A kérdés szerinte, hogy hogyan tudjuk felkészíteni a Kárpát-medence tájait, területeit arra, hogy ellenállóbb legyen a hasonló válságokkal szemben? A WWF igazgatója azt is elmondta, hogy augusztus óta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint 10 százalékkal fogtuk vissza az energiafogyasztást. „Most élesben tanuljuk azt, hogy hogyan lehet felelősen bánni az energiával”.
Juhász Hajnalka számára – képviselőtársához hasonlóan – szintén fontos az energiafüggetlenség megteremtése és az energiabiztonság növelése. Ezen célok elérése érdekében támogatja, ha egy ország nukleáris és megújuló energiát is használ, így csökkentve a kockázati esélyeket. Ám, tette hozzá, az Európai Uniónak az energiaimport-függősége még mindig 50 százalék feletti, így hosszú az út. A KDNP alelnöke hangsúlyozta, hogy neki politikusként egyszerre fontos a társadalmi és az ökológiai egyensúly megvalósítása; „akkor gondolkodok helyesen politikusként, ha megpróbálom az egészséges egyensúlyt megtartani a klímavédelmi célok megvalósítása és a társadalmi igények között”.
Litkei Máté szerint abban a beszélgetés minden résztvevője egyetért, hogy a zöld átállást végre kell hajtani, de az átállás eszközeinek megválogatása vita tárgyát képezik. Példaként hozta fel, hogy a zöld átállás során hazánkban telepítették az időjárás-függő megújuló energiaforrásokat, és közben a hazai fosszilis termelést csökkentették. „Csökkentettük a szenet, ami szerintem örvendetes. Csökkentettük a gázt is, ami rövidtávon szintén örvendetes, de az importot viszont növeltük. Olyan mértékben növeltük, hogy most kiszolgáltatott pozícióban találtuk magunkat”.
A beszélgetés témája a magyarországi vízgazdálkodás kihívásaival folytatódott. Sipos Katalin ismertette annak történeti hátterét, valamint az idei aszályos nyár hátterében meghúzódó okokat. A két világháború között az élelmiszerhiány miatt a vizes élőhelyeket lecsapolták és szántófölddé alakították, tehát az elmúlt 100 évben vízgazdálkodásunk fő csapásiránya az árvizek, belvizek levezetésére irányult. Ezeket az állapotokat azóta is fenntartjuk, így folyamatosan és aktívan vezetjük le a vizet a Kárpát-medencéből. „Vízvezetés helyett azonban vízmegtartásban kéne gondolkoznunk, amivel, bár veszítenénk valamennyi szántóföldet, de a termésbiztonság növekedne, és a megmaradt szántóföldeknek jobb lenne a vízellátása”.
Keresztes László Lóránt nemzeti sorskérdésnek nevezte a vízgazdálkodás megreformálását. „Ha hagyjuk az országot kiszárítani, ha elsivatagosodik az Alföld, akkor a nemzetnek a jövőjét éljük fel. Minden évben körülbelül három Balaton vízi mennyiségét veszítjük el.” Litkei Máté egyetértett abban, hogy kell egy alapvető szemléletváltás, majd hozzátette, hogy a mindenkori magyar kormányoknak közös felelőssége a rossz vízgazdálkodás, lévén egy évtizedek óta halogatott problémáról van szó.
A szakértők ezután több opcionális lehetőséget is megvizsgáltak a vízgazdálkodás megújítására, így szóba került a vízlépcsők kialakításának gondolata, de a Tisza-tó pozitív ökológiai hozadéka is említésre került. Juhász Hajnalka az Agrárminisztérium 2023-as, új támogatási rendszeréről is beszélt, mely reményei szerint ösztönözni fogja a gazdákat a belvíz tárolására, és annak öntözésre való felhasználására.
Végül a 2022 augusztusában megjelent kormányrendeletről alkottak véleményt a vita résztvevői, mely a fakitermelésre vonatkozó feltételeket módosította. Keresztes L. Lóránt, az LMP társelnöke szerint fontos lépések maradtak ki a döntéshozatalban, mivel a szakmai és a civil visszajelzés nem volt jelen a kormányzati döntésben, ám az emberek tiltakozása, a tüntetés miatt részleges korrekciót tett a kormány. Litkei Máté máshogy látta a helyzetet; nem a rendeletben, hanem a kommunikációban történt korrekció. Hangsúlyozta, hogy ez a rendelet vészhelyzeti forgatókönyv arra az esetre, ha nem lenne elég gáz. Ezenfelül elmondta, hogy „az elmúlt években kevesebb fát termeltünk le, mint amennyit egyébként a fenntartható gazdálkodás megengedett volna. Nagyjából 50-60 százaléka a letermelhető famennyiségnek az erdőkben maradt”. A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint két külön dolog az, hogy elméletben mire van lehetőség, mint az, ami valójában meg fog történni. Juhász Hajnalka elmondta, hogy komoly kormányzati program az erdősítés, az erdőterületek arányát 21 százalékról 23 százalékra növelték, a végső cél pedig a 27 százalék. Említette továbbá a településfásítási programot, melynek keretében több mint 36 ezer fát ültettek el, ezenfelül minden újszülött gyermek után tíz fát.
Sipos Katalin szakmai aggályait fejezte ki a rendelet kapcsán. Az érthető számára, hogy szükség volt gyorsan mobilizálható energiára, de úgy gondolja, más megoldást kellett volna találni. „Magyarországon 200-300 ezer hektár területnyi magánerdő található, amelyeken adminisztratív okok miatt nincsen erdőgazdálkodó bejelentve, és emiatt nem is vág senki fát, nem termel tűzifát. Ezt a potenciált kellett volna kihasználnunk szabályozással, egyeztetéssel.” Hiányolta a rendelet kapcsán a társadalmi és szakmai egyeztetést, mert ezekkel szerinte meg lehetett volna spórolni a társadalmi felzúdulást.
A hallgatóság egy részletes és kimerítő szakmai beszélgetés tanúja lehetett, és bár a vita résztvevői több kérdésben nem értettek egyet, a környezet védelmének fontossága, annak gyakorlatba való ültetése mindannyiukat összeköti.
- Dr. Juhász Hajnalka, a KDNP alelnöke, országgyűlési képviselő, a Külügyi Bizottság alelnöke
- Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója
- Dr. Keresztes L. Lóránt, LMP társelnök
- Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója
